Skip to Content
+36 83 341 492
mask
  • English
  • Deutsch
  • Русский
  • Čeština
  • Slovenských
  • Magyar

Kincsünk

A hévizi Gyógytó a világ legnagyobb biológiailag is aktív, természetes termáltava.

A tó keletkezése a régmúlt időkre vezethető vissza. A tengeréről elnevezett Pannon-időszak végén vulkánok törték meg a Dunántúl arculatát. A vulkáni utóműködések első jele a hőforrások voltak, így az Őshévíz feltörése is. A földkéreg mozgása során két árokrendszer keletkezett, amelyekben csapadék gyűlt össze. Így alakult ki a Balaton, mintegy 22 ezer évvel ezelőtt és ekkor kezdődött a Hévízi Gyógytó története is. A földkéreg mélyebb rétegeiből származó hő fűti át a Pannon korszakban keletkezett földalatti tároló-rendszerbe zárt mélységi vizeket, így a tó vizét is geotermikus energiák melegítik.

A 4,4 ha vízfelületű tó gazdag ásványanyag tartalmú forrása 38 m mélyen található barlangban fakad, ahol több tízezer éves meleg és hideg karsztvizek keverednek egymással.
A hévízi gyógyfürdőzők tapasztalatból is tudják, hogy a tó kétharmadában a víz mélysége 150-200 cm között változik, a tó szélső részein le lehet állni a talajra, combközépig beáshatjuk magunkat a meleg víz által felpuhított, gyógyító tőzegiszapba. 

Nagyságát tekintve kevéssel marad el tőle az Új-Zélandon található 3,8 ha nagyságú Echó-krátertó, ami azonban magas hőmérséklete miatt (50-55 oC) fürdésre alkalmatlan.

A Hévízi Gyógytó hatásától függetlenül is egészen különleges képződmény, mert a meleg vizű tavak általában agyag vagy sziklatalajban nyugszanak, a hévízi pedig tőzegfenekű tó.
A víz melegét és egyben gyógyító hatását 33,9 hektáros erdő védi a külső környezet (szél, por, zaj) ártalmaitól. Télen, valamint a kora tavaszi és a hűvösebb őszi reggeleken a tavat könnyű pára borítja, amelynek nagy a jelentősége, mert gátolja a víz lehűlését (a víz lehűlését a tó jelentős részét beborító növények is hatásosan fékezik), így lehetővé teszi a téli szabadtéri fürdőzést. A tó vízhozama 410 l/mp, így a víz háromnaponta teljesen kicserélődik, hőmérséklete télen nem csökken 22 oC alá, nyáron eléri a 38 oC is.
Az egyenletes és állandó vízáramlás jótékonyan hat a szervezetre is, mert a fürdőzőket állandó, enyhe masszázsban részesíti.  

A Hévízi Gyógytó élővilága a víz hőmérséklete, sajátos vegyi összetétele és a tavat körül vevő a különleges környezet miatt egyedi. A növény- és állatvilág néhány érdekes faja Magyarországon csak itt található meg a szabadban. Moszatok, algák (főleg kékalgák), kénbaktériumok, sugárgomba, tengermelléki káka. A víz és az iszap mikroorganizmusai, illetve anyagcseretermékeik nagyban hozzájárulnak a tó gyógyító erejéhez, valamint a különböző baktériumtörzsek antibiotikus, fertőtlenítő hatást is biztosítanak. A tó növényvilágának leglátványosabb tagjai a tündérrózsák. Az őshonos fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) alfaj mára már kiszorult a tóból viszont a tó vizét a Balatonba és a Zala folyóba elvezető lefolyóban még tömegesen él. A vörös tündérrózsa (Nymphaea rubra var. longiflora) telepítése 1898 és 1906 közötti időszakra tehető és Lovassy Sándor nevéhez fűződik, aki a keszthelyi Gazdasági Akadémia tanára volt. Több faj telepítésével kísérletezett de csupán a vörös tündérrózsa volt életképes, amelynek azóta igazi otthonává vált a tó. A tündérrózsa védett növénye a tónak, a növényt bolygatni, virágát leszakítani tilos!

A tó állatvilága is igen változatos, a parányi egysejtűektől a gerincesekig sokféle faj él itt.
Víztisztító kerekesférgek, a vizicsigák és halak fontos táplálékai a planktonrákok, szitakötők, levél- és virágbogarak, valamint több lepkefaj.

Az apró állatkákon és csigákon kívül alig néhány halból és kétéltűből áll a tó magasabb rendű állatvilága. A tó őslakója a mocsaras nádast kedvelő kárász (Carassius carassius) és az apró pikkelyű compó (Tinca tinca), dévér keszeg (Abramis brama), a felszínen rovarászó jász (Leuciscus idus). A kétéltűek között békák, mocsári teknős (Emys orbicularis), récék is feltűnnek, a Balaton befagyásakor ide menekülnek a bütykös hattyúk (Cygnus olor), a dankasirályok (Larus ridibundus) és néha még a szárcsák (Fulica atra) is. Az emlősök közül a vízicickány (Neomys fodiens) a kishalakat, az erdei cickány (Sorex araneus) a rovarokat fogyasztja. Három betelepített halfaj él még a tóban, a szúnyogirtó fogasponty (Gambusia affinis), a gyötrő szúnyog (Aedes vexans) valamint az ezüst kárász (Carassius auratus) és a lefolyóban él az ikrát pusztító naphal is.

Ezek a kis lények a fürdőzőket egyáltalán nem zavarják, létezésükről csak a kitartó fürkészés során szerezhetünk tudomást.